Tartalomhoz ugrás

Lombhullató_2026 - KonTiki_2026

Ugrás a menüre
Ugrás a menüre
KonTiki logo
Lombhullató túra - 2026


Októberi kalandok a Dunán Komáromtól Budapestig - Négy nap a folyó titkos arcával (Lejegyezte: Sz.Gábor) - Film a túráról


AZ "ÖREG HÖLGY" ŐSZI AJÁNDÉKA


Van, amikor a folyó egészen más arcát mutatja, mint amit megszoktunk. Ilyenkor a nyári nyüzsgést felváltja a csend, a part menti erdők aranyba és vörösbe öltöznek, a hűvös reggeleken ködpamacsok úsznak a víz felett, és a nap első sugarai csak lassan hódítják vissza a tájat.
Ilyenkor különleges varázsa van útra kelni. Az őszi Duna nemcsak látványával, hanem nyugalmával is rabul ejt, és olyan pillanatokat kínál, amelyekért érdemes még egyszer vízre szállni, mielőtt végleg búcsút mondanánk a szezonnak. A rekord alacsony vízállás szokatlanul tiszta, csendes és titkokat rejtő folyót varázsolt elénk, ahol korábban sosem látott zátonyok, kavicsmezők és újonnan felfedezett partok kísérték utunkat.
1. nap
Egyesületünkben hagyomány, hogy amikor a táj színesbe öltözik, a reggelek már hűvösek, és a víz felett megjelennek az első ködök, amin még erőszakosan törnek át a nap sugarai, hajóinkkal pár napra még útra kelünk, hogy így búcsúztassuk a szezont. Október végére érjük el ezt az állapotot, ami általában az indián nyár végét is jelenti. Idén a hónap idusán szálltunk vízre, hogy négy gyönyörű napot töltsünk együtt a barátokkal az őszi szentélyben.
Idén kényelmesek voltunk, kora hajnalban a Rómain találkoztunk Jánoséknál, az RSE vízitelepén, akik hajóinkkal és cókmókjainkkal együtt elszállítottak minket a Komárom feletti Dunapartra, amit starthelyként jelöltünk meg.
Kenukba a hordók már tudták a helyüket, nekünk kajakosoknak, még keresni kellett minden apróság helyét a vízhatlannak vélt rekeszekbe. Ilyenkor már készülünk az alacsonyabb hőmérsékletekre, így a nyári felszereléshez képest megnő a holmik térfogata.
Tudtuk, hogy ez a túra a szokásosnál is különlegesebb lesz. Az ilyenkor amúgy is csendes folyó, a rekord alacsony vízállás miatt hajózásra alkalmatlan. Jó ideje áll már a nemzetközi forgalom, és motorcsónakok se igen merészkednek egy olyan folyóra, aminek kristálytiszta vízének közepén kilométereken keresztül bámuljuk az alattunk elsuhanó mederfeneket. A partok is teljesen új arcukat mutatták, eddig nem ismert zátonyok bukkannak elő. Ami nem jó a nemzetgazdaságnak, most paradicsomi környezet a vizitúrázónak.
Élvezzük az egyre melegedő időt, majd délután Dunaradvány partjainál jelöljük ki első napi táborunkat a szlovák oldalon. Sátraink egy hulladékból tákolt asztalka körül sorakoztak katonás rendben, amiket csak este hagytunk el, hogy az éppen felettünk található Sedliacka (paraszt) Csárdában vacsorázzunk, ahol éppen liba napokat tartottak. Este nem maradhatott el a tábortűz, bár a csapat nagy része korán elvonult vászon hajlékukba. Csak Kristóf és Miki, a példamutató elnökség őrizte hosszabb ideig a lángot.
A hajók már tréleren az RSE telephelyén
Az első csapat indulás előtt balról Józsi, Marci, Gábor, Attila, Kristóf, Miki
A Komáromi erőd a vízről fotózva
Józsi és Miki a fák alatt falatoznak
Attila egy hordón pihen a parton
Kristóf a hajója mellett, kezében egy sörrel
Marcit kicsit fázósan az első kikötésnél
Hajók félig kihúzva a partra
Előttem két kenu és Marci kajakja egymás mellett
Az összes hajó egymásba kapaszkodva csorog lefelé a folyón
Miki és Kristóf megbeszélése
Miki és Kristóf beszélgetése
Miki és Kristóf itt már a kamerába néz
A hajóink a Dunaradványi parton pihennek
Ősz a Dunaradványi dunaparton
Este tábortüzet gyújtottunk a Dunaradványi tábornál
2. nap
Korán keltem, mint mindig. Szeretem, ha napfelkelte a szabadban ér, és bizony a derekamnak is elege van már ilyenkor az egy személyes sátram vendégszeretetéből. Drámai színekkel kezdődött a pirkadat. A hegyek mögött valahol megbúvó nap sejtelmesen világította meg a felettünk húzódó hosszúkás felhőt, míg a feszített víztükrön már árnyékot vetettek az ártéri fák. A távolban ködbe burkolódzott a folyó, a partok viszont már napfényben fürödtek. Ez a ködpamacs húzódott feljebb, hogy indulásunkat még sejtelmesebbé tegye. Természetesen előtte előkerültek a gázfőzők, és a tartalmas étkek a dobozokból, hogy igazi nomád lakomával üdvözöljük a reggelt.
Az időjárás egyre kegyesebb volt hozzánk, szél se borzolta a víz felszínét. Esztergom volt a célállomás, de előtte még leparkoltunk Párkánynál, hogy a túra hátra lévő napjaira a helyi LIDL-ben feltöltsük készleteinket. (Ha jó helyen kötünk ki, akkor 250 méterre találjuk a boltot.) A délutáni súrló fényekben húztunk át a Mária Valéria híd alatt, háttérben a felújított Bazilika tisztelgett érkezésünkre. Sokszor megcsodált látvány, mégis ilyen körülmények között egyikünk se élvezte még.
 
A Garam torkolatával szemben kötöttünk ki, itt mindig bőven találunk táborhelyet. Igyekeztünk, mert erre a napra közös főzést terveztünk. Kristóf kenujának aljából elő is került a bogrács, és a paprikás krumpli hozzávalói. Szorgos kezek láttak munkához, így mindenki hozzá járult a vacsorához. Attila és jómagam hiányoltuk a fürdést, ezért összeszorított fogakkal mindketten megmártóztunk a 13 fokos vízben, szappannal mosva le testünket. Időközben Ákos is megérkezett, aki csak most tudott csatlakozni hozzánk. A találkozás öröme hosszabb tűz körüli beszélgetést eredményezett. Ekkora már az egész társaság maga mögött hagyta a hétköznapi feladatokat, és felszabadultan élvezte ezt az októberi ajándékot.
Drámai színek a Dunaradványi dunaparton
Hajóink a reggeli fényben Dunaradványnál
Messze a Dunán már látszik a köd
A köd megérkezik hozzánk is
Pakolás a sejtelmes időben
Kenujaink már úton a ködpamacsos vízen
Egy rövid időre kikötünk
Attila egy hordón elfekszik a kenuban
Csoportkép miután bevásároltunk a párkányi Lidlben. Mindenki kezében sör van
Surló fényekben haladunk át a híd alatt
A felújított Esztergomi bazilika a vízről fotózva
az egyházi épület szintén a vízről fotózva
Esztergomi látkép a dunáról
Józsi az esztergomi dunán evez a cél felé
A lemenő nap megvilágítja parton pihenő hajóinkat az esztergomi táborunknál
Attila és Miki értekezést folytat a zenéről
Marci a házi kolbászt szeleteli a paprikáskrumpliba
3. nap
Ismét sötétben keltem, bár a csillagok már nyugovóra tértek a közeledő derengésben. Éjszaka még csodálatosan ragyogtak az égen, és akkor már tudtuk….2 fokra ébredtünk. Vékony kesztyű és sapka, no meg vese melegítő. Ez ilyenkor nálam alapfelszerelés, és persze egy jó meleg tea indításnak. Ilyenkor már csak az izobután-propán keverékű gázpalackok működnek hatékonyan, amit szintén érdemes a sátor melegében tartani a használatig. A palackoz vezetékkel csatlakozó főző szintén jobb választás a hidegben.
A reggel hasonlatos volt az előzőhöz, a napsugarak alatt köd kúszott a víz fölé. Erre a napra terveztük a legnagyobb távot, hogy Leányfalun éjszakai fürdőzésben vehessünk részt a strandon. De ez csak terv maradt…
Az időjárásra ezen a napon sem lehetett panaszunk, senki sem fázott. Első pihenőnk a Helembai-szigeten volt, szerelés igazítás miatt, majd Zebegényben álltunk meg egy lángosra, amit így utólag nyugodtan kihagyhattunk volna. De ez igaz a Nagymarosi halsütőre is, ami szintén nem a régi már, a teraszáról elénk táruló látványt viszont vastagon meg kell fizetni. A Dunakanyar hozta a kötelezőt, azzal a különbséggel, hogy a hajózó útban is bámulhattuk az alattunk gördülő kavicsokat. Ezen a napon tartották az "ördögi kör" elnevezésű sziget kerülő túraversenyt a váci sárkányok szervezésében. A szentendrei-ágba érve találkoztunk néhány részvevővel, akik bizony keményen húzták felfelé.
A megállapodásunk az volt, hogy délután 4-kor kikötünk minden nap, hogy még világosban rendezhessük be a tábort. Ez az idő pedig már Bogdányban elért minket, így végül Tahiban vertünk tanyát, lemondva a leányfalui fürdőzésről. De talán jó is volt ez így. Spontán alakult ki a "farewell" parti a tábortűz körül. Utolsó esténk volt, és mindenkit megérintett a közeledő búcsú. Sokáig fennmaradt a csapat. Az este során mindenkinek meghallgattuk kedvenc zenéjét, amiből gyönyörű eklektikus mix kerekedett.
A nap reggeli sugarai átsütnek a ködön. Előtérben a hajóink
Indulás előtti lakoma
Parton pihenő hajóink Esztergomi tábornál
Kristóf a hordónak keres helyet a kenuban
Marci és Miki kikötéshez készül Nagymorosn
Nagymarosi kikötés. Józsi, Marci, Miki
Visegrádi fellegvár a Dunáról fotózva
A visegrádi komkikötő a vízről fotózva
A várhegy látképe Nagymarosról fotózva, előtérben a partra húzott hajók
Utolsó esténk a tábortűz körül Tahiban
4. nap
Utolsó napra nem terveztünk nagy távot. Ennek megfelelően senki nem siettette a pakolást. A sátrak gyorsan száradtak, később egy szál pólóban fejeztük be a napot, este pedig a napszúrás tünetei is jelentkeztek. Elsőként közkívánatra a Kacsa-szigeten kötöttünk ki, ahol a közelgő mindenszentek tiszteletére elhelyeztem a megemlékezés (vad)virágait, és két gyertyát is gyújtottam azokért, akiket már messzire sodort a folyó.
Elkészültek az utolsó szelfik is, majd Szentendre "új" szigetét, és a rajta felállított installációt megcsodálva, a postás strandon álltunk meg, kalória pótlásra. Az utolsó óra is tartogatott még kalandokat, amikor Józsi szeretett kenulapátja három kilométerrel a cél előtt megadta magát, ketté tört. Szerencsére Kristófnál mindig van tartalék evező, így miután megsirattuk az elfáradt alumíniumot, békében parkolhattunk le a római part központjába. Még egy utolsó csapatmunka, ami egész utunkat jellemezte, és hajóink hamarosan az RSE telephelyén kerültek leszerelésre. Ági és Jani - ahogy azt szokták - finom ebéddel várták a vándorokat. - Ezúton is köszönjük.
Milyen volt a túra? Felejthetetlen…7 csillogó arc, gyönyörű idő, őszi színekbe öltözött ártéri erdők, soha nem látott kristálytiszta, csendes víz. Az Öreg hölgy elkényeztetett bennünket. De minden szónál többet mondanak az élménybeszámolók, és amikor egy messzebb lakó túratársunk felhívott pár nap múlva: "Hiányoztok…"
Tahi alatt a színes ártéri erdő
A képen Miki és Ákos a part mellett evez
A fiúk a Határcsárdánál eveznek. Balról Kristóf és Attila, Miki, Ákos, Józsi
A fiúk a Kacsaszigeten kötöttek ki.  Balról: Kristóf, Attila, Miki, Józsi, Attila
Szelfi a kacsaszigeten. Balról Ákos, Attila, Józsi (megbújva) Kristóf, Gábor, Miki
Szentendre a vízről, előtérben Marci kajakkal
Szentendrénél egy előbukkanó zátonyon egy fából készült installáció valmelyik szentendrei művész alkotása
FILM
Szeretnél velünk túrázni?
Minden jog Fenntartva! Az oldalon található tartalom bárminemű felhasználása csak a jogtulajdonos engedélyével történhet |  Adatkezelési tájékozató  |
Vissza a tartalomhoz