Lombhullató túra - 2026
Októberi kalandok a Dunán Komáromtól Budapestig - Négy nap a folyó titkos arcával (Lejegyezte: Sz.Gábor) - Film a túráról
AZ "ÖREG HÖLGY" ŐSZI AJÁNDÉKA
Van, amikor a folyó egészen más arcát mutatja, mint amit megszoktunk. Ilyenkor a nyári nyüzsgést felváltja a csend, a part menti erdők aranyba és vörösbe öltöznek, a hűvös reggeleken ködpamacsok úsznak a víz felett, és a nap első sugarai csak lassan hódítják vissza a tájat.
Ilyenkor különleges varázsa van útra kelni. Az őszi Duna nemcsak látványával, hanem nyugalmával is rabul ejt, és olyan pillanatokat kínál, amelyekért érdemes még egyszer vízre szállni, mielőtt végleg búcsút mondanánk a szezonnak. A rekord alacsony vízállás szokatlanul tiszta, csendes és titkokat rejtő folyót varázsolt elénk, ahol korábban sosem látott zátonyok, kavicsmezők és újonnan felfedezett partok kísérték utunkat.
1. nap
Egyesületünkben
hagyomány, hogy amikor a táj színesbe öltözik, a reggelek már hűvösek, és a víz
felett megjelennek az első ködök, amin még erőszakosan törnek át a nap sugarai,
hajóinkkal pár napra még útra kelünk, hogy így búcsúztassuk a szezont. Október
végére érjük el ezt az állapotot, ami általában az indián nyár végét is
jelenti. Idén a hónap idusán szálltunk vízre, hogy négy gyönyörű napot töltsünk
együtt a barátokkal az őszi szentélyben.
Idén
kényelmesek voltunk, kora hajnalban a Rómain találkoztunk Jánoséknál, az RSE
vízitelepén, akik hajóinkkal és cókmókjainkkal együtt elszállítottak minket a
Komárom feletti Dunapartra, amit starthelyként jelöltünk meg.
Kenukba
a hordók már tudták a helyüket, nekünk kajakosoknak, még keresni kellett minden
apróság helyét a vízhatlannak vélt rekeszekbe. Ilyenkor már készülünk az
alacsonyabb hőmérsékletekre, így a nyári felszereléshez képest megnő a holmik
térfogata.
Tudtuk,
hogy ez a túra a szokásosnál is különlegesebb lesz. Az ilyenkor amúgy is
csendes folyó, a rekord alacsony vízállás miatt hajózásra alkalmatlan. Jó ideje
áll már a nemzetközi forgalom, és motorcsónakok se igen merészkednek egy olyan
folyóra, aminek kristálytiszta vízének közepén kilométereken keresztül bámuljuk
az alattunk elsuhanó mederfeneket. A partok is teljesen új arcukat mutatták,
eddig nem ismert zátonyok bukkannak elő. Ami nem jó a nemzetgazdaságnak, most
paradicsomi környezet a vizitúrázónak.
Élvezzük
az egyre melegedő időt, majd délután Dunaradvány partjainál jelöljük ki első
napi táborunkat a szlovák oldalon. Sátraink egy hulladékból tákolt asztalka
körül sorakoztak katonás rendben, amiket csak este hagytunk el, hogy az éppen
felettünk található Sedliacka (paraszt) Csárdában vacsorázzunk, ahol éppen liba
napokat tartottak. Este nem maradhatott el a tábortűz, bár a csapat nagy része
korán elvonult vászon hajlékukba. Csak Kristóf és Miki, a példamutató elnökség
őrizte hosszabb ideig a lángot.
2. nap
Korán keltem, mint mindig. Szeretem, ha napfelkelte a szabadban ér, és bizony a derekamnak is elege van már ilyenkor az egy személyes sátram vendégszeretetéből. Drámai színekkel kezdődött a pirkadat. A hegyek mögött valahol megbúvó nap sejtelmesen világította meg a felettünk húzódó hosszúkás felhőt, míg a feszített víztükrön már árnyékot vetettek az ártéri fák. A távolban ködbe burkolódzott a folyó, a partok viszont már napfényben fürödtek. Ez a ködpamacs húzódott feljebb, hogy indulásunkat még sejtelmesebbé tegye. Természetesen előtte előkerültek a gázfőzők, és a tartalmas étkek a dobozokból, hogy igazi nomád lakomával üdvözöljük a reggelt.
Az időjárás egyre kegyesebb volt hozzánk, szél se borzolta a víz felszínét. Esztergom volt a célállomás, de előtte még leparkoltunk Párkánynál, hogy a túra hátra lévő napjaira a helyi LIDL-ben feltöltsük készleteinket. (Ha jó helyen kötünk ki, akkor 250 méterre találjuk a boltot.) A délutáni súrló fényekben húztunk át a Mária Valéria híd alatt, háttérben a felújított Bazilika tisztelgett érkezésünkre. Sokszor megcsodált látvány, mégis ilyen körülmények között egyikünk se élvezte még.
A Garam torkolatával szemben kötöttünk ki, itt mindig bőven találunk táborhelyet. Igyekeztünk, mert erre a napra közös főzést terveztünk. Kristóf kenujának aljából elő is került a bogrács, és a paprikás krumpli hozzávalói. Szorgos kezek láttak munkához, így mindenki hozzá járult a vacsorához. Attila és jómagam hiányoltuk a fürdést, ezért összeszorított fogakkal mindketten megmártóztunk a 13 fokos vízben, szappannal mosva le testünket. Időközben Ákos is megérkezett, aki csak most tudott csatlakozni hozzánk. A találkozás öröme hosszabb tűz körüli beszélgetést eredményezett. Ekkora már az egész társaság maga mögött hagyta a hétköznapi feladatokat, és felszabadultan élvezte ezt az októberi ajándékot.
3. nap
Ismét
sötétben keltem, bár a csillagok már nyugovóra tértek a közeledő derengésben.
Éjszaka még csodálatosan ragyogtak az égen, és akkor már tudtuk….2 fokra
ébredtünk. Vékony kesztyű és sapka, no meg vese melegítő. Ez ilyenkor nálam
alapfelszerelés, és persze egy jó meleg tea indításnak. Ilyenkor már csak az
izobután-propán keverékű gázpalackok működnek hatékonyan, amit szintén érdemes
a sátor melegében tartani a használatig. A palackoz vezetékkel csatlakozó főző
szintén jobb választás a hidegben.
A
reggel hasonlatos volt az előzőhöz, a napsugarak alatt köd kúszott a víz fölé.
Erre a napra terveztük a legnagyobb távot, hogy Leányfalun éjszakai fürdőzésben vehessünk részt a strandon. De ez csak terv maradt…
Az
időjárásra ezen a napon sem lehetett panaszunk, senki sem fázott. Első pihenőnk
a Helembai-szigeten volt, szerelés igazítás miatt, majd Zebegényben
álltunk meg egy lángosra, amit így utólag nyugodtan kihagyhattunk volna. De ez
igaz a Nagymarosi halsütőre is, ami szintén nem a régi már, a teraszáról elénk
táruló látványt viszont vastagon meg kell fizetni. A Dunakanyar hozta a
kötelezőt, azzal a különbséggel, hogy a hajózó útban is bámulhattuk az alattunk
gördülő kavicsokat. Ezen a napon tartották az "ördögi kör" elnevezésű
sziget kerülő túraversenyt a váci sárkányok szervezésében. A szentendrei-ágba
érve találkoztunk néhány részvevővel, akik bizony keményen húzták felfelé.
A
megállapodásunk az volt, hogy délután 4-kor kikötünk minden nap, hogy még
világosban rendezhessük be a tábort. Ez az idő pedig már Bogdányban elért
minket, így végül Tahiban vertünk tanyát, lemondva a leányfalui fürdőzésről. De
talán jó is volt ez így. Spontán alakult ki a "farewell" parti a
tábortűz körül. Utolsó esténk volt, és mindenkit megérintett a közeledő búcsú.
Sokáig fennmaradt a csapat. Az este során mindenkinek meghallgattuk kedvenc
zenéjét, amiből gyönyörű eklektikus mix kerekedett.
4. nap
Utolsó
napra nem terveztünk nagy távot. Ennek megfelelően senki nem siettette a
pakolást. A sátrak gyorsan száradtak, később egy szál pólóban fejeztük be a
napot, este pedig a napszúrás tünetei is jelentkeztek. Elsőként közkívánatra a
Kacsa-szigeten kötöttünk ki, ahol a közelgő mindenszentek tiszteletére
elhelyeztem a megemlékezés (vad)virágait, és két gyertyát is gyújtottam azokért,
akiket már messzire sodort a folyó.
Elkészültek
az utolsó szelfik is, majd Szentendre "új" szigetét, és a rajta
felállított installációt megcsodálva, a postás strandon álltunk meg, kalória
pótlásra. Az utolsó óra is tartogatott még kalandokat, amikor Józsi szeretett
kenulapátja három kilométerrel a cél előtt megadta magát, ketté tört.
Szerencsére Kristófnál mindig van tartalék evező, így miután megsirattuk az
elfáradt alumíniumot, békében parkolhattunk le a római part központjába. Még
egy utolsó csapatmunka, ami egész utunkat jellemezte, és hajóink hamarosan az
RSE telephelyén kerültek leszerelésre. Ági és Jani - ahogy azt szokták - finom
ebéddel várták a vándorokat. - Ezúton is köszönjük.
Milyen
volt a túra? Felejthetetlen…7 csillogó arc, gyönyörű idő, őszi színekbe
öltözött ártéri erdők, soha nem látott kristálytiszta, csendes víz. Az Öreg
hölgy elkényeztetett bennünket. De minden szónál többet mondanak az
élménybeszámolók, és amikor egy messzebb lakó túratársunk felhívott pár nap múlva:
"Hiányoztok…"
FILM