1 nap az RSD-én - Kon-Tiki

Hirtelen jött az ötlet, sok a dolog, de azért legalább egy napra menjünk el evezni ezen az április eleji, nyárias  hétvégén. Gyors körtelefon szombat este, vajon ki ér rá másnap reggel velünk jönni. Hiú ábránd, de mivel többeknek megígértük, hogy ilyen esetben mindig szólunk, most is így teszünk. És láss csodát, Kristóf  éppen ráér. Gyorsan megbeszéljük hogy a Ráckevei-Soroksári-Dunát vesszük célba, kettőnk között félúton.

Az a tapasztalatom, hogy az RSD egy megosztó folyó-ág. Evezős szemmel inkább a horgászok paradicsoma, családok, illetve kezdő hajókázók viszont kifejezetten szeretik, nem tartogat kihívásokat, ha csak nem a vízben futó damilok kerülgetése, a felesleges szóváltások elkerülése végett. Ettől függetlenül minden évben egyszer-kétszer én is tiszteletemet teszem itt. Hol Csepel szigetet kerülünk, máskor oda-vissza evezzük le a távot 2 nap alatt, de egy napos kikapcsolódásnak is megfelelő program. Az "élő" vizekhez szokott lényemnek sosem lesz a kedvence, mint ahogy a tavakon is ritkán lapátolok. Azt viszont elismerem, hogy milliónyi szépséget rejt a kis-Duna is, főleg ha szezonon  kívül keressük fel. Ilyenkor mutatkozik meg igazán szépsége, a gazdag állat- és növényvilág is más arcát mutatja.

Feleségemmel az Adonyi Kompnál találkozunk először a Dunával ezen a szép vasárnapon, az igazival. Nekünk igazi, mert úgy hömpölyög a tenger felé, ahogy megszoktuk, az emlékeket, a dunai népek történelmét sodorva magával. Az átkelő hajóra várva eszünkbe jut 2017 nyara, amikor Mohács felé evezve, itt az adonyi holtág elején kötöttünk ki déli pihenőre, mert nem akaródzott a jókora szembe szélben tovább küszködni.

Lórévnél lépünk a Csepel-szigetre, utunk Ráckevén keresztül vezet a megbeszélt beszálló helyre. Akarom mondani vezetne, mert a rendőrség előtt, éppen a tűztorony alatt megálljt intenek. Érkezik a Ráckevei Maraton 600 fős mezőnye, 25 perc várakozás. A Hősök parkja felől buzdító esztrád zenét hoz a szél. Nem baj, Kristóf megvár. A futók Az Árpád hídon kelnek át a túl oldalra, hogy majd Tasnál a Zsilipen vissza térjenek a szigetre. Mi a kagylós strandra tartunk, velük azonos útirányba. Amikor megjelenik a záró autó mi is zöld lámpát kapunk, majd 200 méterre a céltól, amikor már látjuk a keresett partot, utolérjük a sportolókat. Újabb várakozás, miközben Kristóf fékez mögöttünk, őt is félre állították a rendezvény miatt. Nem vagyunk idegesek, inkább örülünk, hogy ennyien megmozdulnak ezen a szép napon. Minden nehézség ellenére délelőtt 10-re lekerülnek a hajók a kocsikról.

Örömködés, egy kis frissítő elfogyasztása, és indulhatunk is. Ragyogó az idő, enyhe hátszelünk van, a part ideális a vízre szálláshoz.  Első kikötési lehetőség a híd alatti szabadstrand lenne. Nyáron itt nagy élet van, és mivel a büfék is nyitva vannak mindig találunk pár kézzel hajtott járművet a partra húzva. Mivel alig 1 kilométerre szálltunk vízre, így nem nézne ki jól, ha máris  kiszállnánk, megyünk tovább. A híd alatt mindig sok a pecás, most csak egy ho-ho ücsörög várva a kapást. Innen 500 méterre találjuk a Balabán árok bejáratát, bízunk egy kis vadregényben. Nevét Savoyai János fővadászáról, Anton von Balabánról kapta, aki a kastélyból járt át a foglalkozását űzni.  Nyaralók a csatorna mindkét partján, a természet azért így is uralja a teret. A romantikus árok valamivel több, mint 1 kilométer lazulós evezést ígér. Még csak az elején járunk, s éppen a teknősökről beszélgetünk, amikor fel is tűnik egy egész kolónia, egyáltalán nem zavartatják magukat. Pár centire vagyunk tőlük, amikor a félősebbje lemerül a víz alá. A vadkacsa mindennapi látvány erre felé is, de a néma kacsa (pézsmaréce) már különlegesebbnek számít. Nevéhez híven csendben húzza meg magát a part szélében. A parton baromfiudvar ajtaja is nyitva, hogy a tyúkok szabadon ki-be járhassanak a kenusok és a kert között. A kis szigetre két híd vezet át. Az első alatt csak derék próbáló hasmánt gyakorlattal jutunk át, a második már sima ügy. Levágott fű illata kering mindenhol, hétvége van, megtörve a csendet dolgoznak a fűnyírók. Gyalog hidak alatt elhaladva érünk vissza a nyílt vízre, hogy egyből átevezzünk a velünk szemben található Angyali-sziget másik oldalára.

A legendák Mátyás királyhoz kötik nevét több verzióban is, ami hol csak egy egyszerű történet, hol kellően pajzán. A majd 3 km hosszú, egykori vadászterület ma az RSD egyik lakott, és egyben legnagyobb szigete, fizikailag teljesen el van zárva más településtől, csak vízen közelíthető meg. Talán pont ez adja meg a varázsát azoknak az embereknek, akik a városi nyüzsgéstől menekülve vettek itt egy kis parcellát, és költöztek ki akár végérvényesen is. Éppen a szigetre való bejutás, és az ezzel járó kényelmetlenség szab határt a gyors fejlődésnek, így  megtudta őrizni a múlt századi romantikáját. Partját sűrűn szegélyzik stégek, ahol vagy egy horgász, vagy napfürdőző piheni ki a hétköznapok pörgését, elmélyülve saját magányában. Kristóf is kiköt az egyik üresen hagyott mólón - a szükség nagy úr. Elhagyva ezt a nagyobbacska földterületet, a majdnem egybeérő Opera-, és Sóskás-sziget mellett haladunk el. Magán a Csepel-szigeten végig víkendházak, és horgászhelyek, majd egy jókora felirat, "GANZ" hirdeti a nevét viselő horgászegyesületet.  Becsúszunk a Rafás-sziget kiságába, ez, itt már Szigetszentmárton.

A szabadstrandon kötünk ki, a Ciri Büfében minden reményünk. Ételválaszték kimerül a melegszendvicsben és a bajor kolbászban, mely nem igazán van ínyére Kristófunknak. Így csak frissítőket kérünk, és testvériesen megosztozunk az otthonról hozott falatokon. A büfé tulajdonosai egy kis kempingszerűséget is üzemeltetnek a gát takarásában, ahol egy szigetkerülős túrán megpihentünk. Szigetszentmárton egyben tervezett fordulópontunk is, így innen beszélgetve evezünk visszafelé, enyhe szembe szélben. Túratársaimat beinvitálom az Angyali-szigetet keresztül szelő lagúnába, hogy még a végére is legyen valami plusz és emlékezetes. A természetvédelmi területen az ötletes "Csónakos Tanösvény" több állomásával is találkozunk, míg kijutunk a sziget másik ágába.  Szemközt a Kiskunlacházi Strand hívogató partja, és az ott található büfé nyújt jó kikötési, és vízreszállási lehetőséget, de mi most ezzel nem élünk. Délutánra alaposan megélénkült forgalmú folyón evezünk a starthely irányába, amit a Senki szigete után érünk el. Jót mosolygunk egymás lepirult arcán, majd elpakoljuk cókmókunkat.  Időközben a futóversenynek is vége, így gond nélkül érjük el a lórévi kompot, ahol a nap búcsúzójául éppen egy hidroplán gyakorolja a fel-, és leszállást. Sose rosszabb evezést, köszönjük meg az időjárás isteneinek.